Indián sátor készítés - szerepjátékok

A márciusi "huszáros hadjáratok" óta az indiánok világa felé kalandoztunk el, így az elmúlt napok esős időjárását figyelve kisfiúnk javasolta "Az indiánoknak kell egy sátor, hogy ne ázzanak meg. Ha esik, ha nem?!" Mi szülők vesszük a lapot és máris kitaláljuk mi legyen.
Hozzávalók:
1 kicsi ember
1 nagy ember, de jobb ha kettő!
1 bokor alja
6 db előkészített 1, 3 m ág
2 m madzag
2 méter anyag vagy maradék
2-3 ecset
2 festék, ha együtt szeretnétek festeni a gyerkőccel :o)
1 totemhez méltó maszk vagy csont ( nálunk erről a kutya évekkel ezelőtt gondoskodott)

A szerepjáték a 3-6 éves gyermek legjellegzetesebb játéka, ebben az életkorban kezd kialakulni és jut el a legfejlettebb formáig.

A szerepjáték 6 éves kor után is jelen van, tartalmában és témájában kiszélesedik az emberek egymás közötti társadalmi kapcsolatait már életszerű helyzetekben is megalkotja. A későbbi években a szerepjátékát egyre romantikusabb elemek színezik, a nemek közötti kapcsolatok, a nemek sajátosságai egyre jobban kihangsúlyozódnak.

A gyermek a rendelkezésre álló tárgyat valamilyen más tárgyhoz hasonlítja, hasonlóképpen alkalmazza, ”mintha” az volna. Ha fiatal a gyermek, akkor kevésbé igényli, hogy az adott tárgy nagyban hasonlítson az elképzelt eszközhöz. Idősebb korukban igénylik, hogy a tárgy minél jobban hasonlítson ahhoz, amit meg szeretnének jeleníteni vele.

A játék központi eleme a gyermek által felvett szerep. A játék fejlődésével a gyermekben tudatosul az „én” és az eljátszott szerep közti különbség. A gyermek tudja, hogy a szerep meghatározott viselkedésekre, cselekvésre, kommunikációs formák, szokások és szabályok betartására kötelezi, de mint adott életkorú gyermek valóságos feladatainak, kötelességeinek is tudatában van.

A szerepjáték gyakran a gyakorlójátékból alakul ki. Ekkor a szerepnek még csak egy mozzanatát, funkcióját gyakorolja a kicsi. A cselekvés szabja meg a szerepet. Pl.: mama szerep – kevergeti az ebédet, orvos szerep – vizsgálja a beteget.

Mivel a szerepjáték a gyakorlójátéknál magasabb szintű, néha az a felnőtt feladata, hogy a gyakorlójátékot szerepjátékká fejlessze, persze csak akkor, ha a gyerektől erre valamiféle jelzés érkezett: a funkciógyakorlást már unja. Ilyenkor a szerephez tartozó szokásokra, a bonyolultabb cselekvési formákra, újabb ismeretekre hívjuk fel a gyermek figyelmét.
"A madzag amit tekergetsz kenderből van." - mondta anya.
"Jó! Kóc, kóc, kenderkóc. Ki kócos?"
"A kenderből készül kóc is, ami olyan mint amikor én reggel kócos vagyok."
"Most nem vagy kócos Anya. Most indián vagy!"

...és közben indián dal is szól!

Törzsfőnök