Hajnalban a szülők...

Ajtónk felett rozsdafarkú kezdte rakni fészkét néhány hete. Mint megtudtuk csak a tojó egyedül. Keskeny volt a gerenda, a szorgosan hordott moha, fűszál, pihe napokig a lépcsőre hullott le. 3 éves kisfiam azt mondta: "Anya! Adjunk nekik fészket." Adtunk nekik, egy kenyérkosarat s mire a napok sorába odajutottunk, hogy lopva bekukucskáljunk, már 5 kicsi fióka zsúfolódott a tollas, puha fészekben. "Milyen picik és pucérosak. Anya, hogy kapnak levegőt ilyen kis helyen?" - így a kisfiúnk. Aztán mindenre válasz is került a madárhatározóból.
A hím és a tojó pedig csak hordják, hordják az eleséget. A kutyánk néha rájuk vakkant, akkor felreppennek, de egész közel engednek minket.


Ülünk a lépcsőn percekig, én a fáradhatatlanságukra gondolok.
Mi szülők mind ilyenek vagyunk. Erőnk és legjobb tudásunk szerint cselekszünk és teszünk a kicsinyeinkért. Ma kora reggeli órán sikerült lencsevégre kapni a szorgos kis családot. Mert korán keltem, mint a rozsdafarkúak... Jó reggelt és szép napot!

A madár megfigyelés sok hasznos tapasztalattal jár az egészen kicsik számára is. Éljünk kertes házban vagy a város közepén, madarak röpködnek erre-arra. A gyerekeknek remek gyakorlat egy papír gurigán át figyelni egy galamb, rigó, fecske, gólya mozgását. Hívjuk fel a figyelmüket jellemző részletekre, többszöri alkalom után már rá is kérdezhetünk, hogy mit látnak, tapasztalnak.

A madárhatározók közül ajánlom a "Milyen madár ez?" című kiadványt. A gyerekek számára nagyon jó kiadás, strapabíró, színes és elegendő információval szolgál a kis ornitológusok számára.