Kisállatok társasága

Cseperedő gyermekünk számára az egyik legnagyobb élmény, ha kisállatok között vagy közelében töltheti el idejét. Lakjunk városi környezetben vagy falun, keressük az adódó lehetőségeket állatkertekben, vadas parkokban, lovardákban vagy a szomszéd néni udvarában, hogy állatokkal foglalkozhasson.
Némi körültekintéssel engedjük, hogy gyerekünk saját megfigyelései alapján tapasztalja a kölcsönös elfogadást, türelmet, megértést, önuralmat és toleranciát. Játékos felismeréseket tehet a biológiai törvényszerűségekre, az élőlények viselkedésére, szokásaira vonatkozóan.
Mindez fogékonnyá teszi őt a számára idegen reakciók és másféle kommunikáció elfogadására.
A kulcsszó az empátia, amelyet szóval megtanítani, elmagyarázni oly nehéz.

20 hónapos kisfiúnkkal egy Ócsa közeli lovardába látogattunk, ahol a hírek szerint mosómedvék és ormányos medvék is élnek. Az első látogatás óta heti 2-3 alkalommal megyünk ki, mert "a mosómacik éhesek" és "szeretik az almát".
Most 25 hónapos kisfiúnk már érti és tudja, hogy a körülöttünk lévő állatokról gondoskodni kell. Szól ha a saját kutyánknak nincs víz a táljában, szereti tudni miért nyervog a macskánk "Éhes? Anya! Enni kér a Karmos?" Minden állatot nyugodt mozdulatokkal, érdeklődve közelít meg. Megállapítja, hogy "Kakil a ló." és megannyi fogalmat használva mesél róluk " A kicsi ormányos kicsi. Nem nagy!"

Mottóként ajánlom a Hanság Kapuja Alapítvány oldaláról.:
"Az állat soha sem bírál, ítélkezik. Tapintatra, empátiára, alkalmazkodásra tanít és képes olyan sikerélményekhez juttatni az embert, amely erősíti annak önbizalmát."