Hinta-tan

 

A hintázásról millió gondolat jut az eszünkbe,
talán pont azért mert gondolkozásra serkenti apróságainkat is.
A Magyar Néprajzi Lexikon is foglalkozik a témával,
ami megannyi új ötletet adhat:
A gyermek hintáztatásához kapcsolódó dallamos 
mondóka, a hintázó mozdulat ütemét érzékelteti. 
Két fő típusa van: 
Hintázásra nevelő → dajkarím: A dallamos versikéket („Hinta-palinta, régi dunna, kis katona ...” típusúak) a szülő, nagyszülő vagy idősebb testvér mondogatja a kisdednek, miközben a karján, ölében vagy térdén himbálgatja, vagy hónaljánál fogva lóbálja. A gyermek szerepe passzív, de testét ütemesen mozgatja. Felváltva szórakoztató hintáztató: Nagyobb gyermekek közös játéka. A hintáztató gyermek játszópajtásának hintán lendítése közben dallamosan számolgat („Egy üveg alma, két üveg alma ..., tíz üveg alma”), ezután vagy befejezi („tíz, tíz, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, majd megissza kiscica”), vagy tovább folytatja láncolatos gondolatvezetéssel kérdés-felelet formájában („minek az a víz? – tököt meglocsolni! – minek az a tök? – disznócskát hizlalni – minek az a disznócska? – háját kiperzselni!” stb.). A szórakoztatás kölcsönös, a hintáztató végén szerepet kell cserélni. Ezt némely hintáztató-változat szövegben is kifejezi: „Szállj ki, szállj ki, de igazán szállj ki!” –Irod. Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (Bp., 1953).

A Magyar Néprajzi Lexikon oldalain sok értékes információt kaphatunk, látva elődeink egyszerű, de élményközpontú életvitelének fennmaradt nyomait.

FELADAT: tanuljuk meg a hét napjait hintáztatás, hintázás közben.
CÉL: A hét napjainak mondókás, ritmusos megtanítása, hosszútávon megalapozza a gyermek időről és térről való gondolkozását, iskolás korra a fogalmi gondolkozást. A kora gyermekkorban megalapozott verselős tudásanyag elkísér minket és könnyedén előhívható azokban a korszakokban, amikor teljesítményorientáltan kell számot adnunk készségeinkről és képességeinkről.
IDŐZÍTÉS: A kipihent, nyugodt gyerek az igazán fogékony valami új befogadására. A példánkban szereplő versikét már kicsi korától mondogathatjuk, mert ritmusán keresztül passzív a "hallgatóból" előbb-utóbb súgó, majd előadó válik.
KIVITELEZÉS: 
"Hétfőn hentereg
Kedden kecmereg
Szerdán szendereg
Csütörtökön csak csücsül
Pénteken párnára dűl
Szombaton szundít szorgosan
Vasárnap horkol hangosan."A hintáztatás ritmusára verseljünk, néha viccelődve megnyomva egy-egy részletet, esetleg a hintát megállítva egy pillanatra incselkedjünk a gyerekkel. ...humorérzéket is fejleszthetünk egyidejűleg.
IDŐTARTAM: 4-6 hónapos kor között 2-3 percnyi idő, akár karunkba tartva a kicsit hintázó lépésekkel kísérve.6-10 hónaposoknál, a hintaszékek "pihi-székek" hozhatnak új élményt, ekkor már a többszöri ismétlést kimondottan élvezik a gyerekek.
10-18 hónapos gyerekeket már hintába ültethetünk és 10-15 percnyi hintázás alatt kialakulhat a saját hintázós dal és mondóka gyűjteményünk.
18-24 hónaposoknál már számíthatunk az ő közreműködésükre. Úgy motiválhatjuk őket, hogy a sorok végét hagyjuk nekik befejezni. Időhatár itt az ő igényeikhez szabott.
FIGYELEM! Tűző napon még a délutáni órákban se ültessük a gyereket sapka/kendő nélkül a hintába. Az idősebb gyerekeknél néha extrém 60-90 perces hintázásra is fel kell készülnünk :o)
Kapaszkodásra buzdítsuk minden beültetésnél és tanítsuk neki a kezdetektől, hogy előbb "szóljon" ha ki szeretne szállni.
JÓ PÉLDA: ahol, amikor (más felnőtt jelenlétekor) lehetőségünk van rá, mi is hintázzunk, s közben danolásszunk, mondókázzunk, szorzótáblát is feleleveníthetjük :o)
Hinta-palinta!Mondókák, a magyar népművészet gyűjteménye, a teljesség igénye nélkül.

Kisállatok társasága

Cseperedő gyermekünk számára az egyik legnagyobb élmény, ha kisállatok között vagy közelében töltheti el idejét. Lakjunk városi környezetben vagy falun, keressük az adódó lehetőségeket állatkertekben, vadas parkokban, lovardákban vagy a szomszéd néni udvarában, hogy állatokkal foglalkozhasson.
Némi körültekintéssel engedjük, hogy gyerekünk saját megfigyelései alapján tapasztalja a kölcsönös elfogadást, türelmet, megértést, önuralmat és toleranciát. Játékos felismeréseket tehet a biológiai törvényszerűségekre, az élőlények viselkedésére, szokásaira vonatkozóan.
Mindez fogékonnyá teszi őt a számára idegen reakciók és másféle kommunikáció elfogadására.
A kulcsszó az empátia, amelyet szóval megtanítani, elmagyarázni oly nehéz.

20 hónapos kisfiúnkkal egy Ócsa közeli lovardába látogattunk, ahol a hírek szerint mosómedvék és ormányos medvék is élnek. Az első látogatás óta heti 2-3 alkalommal megyünk ki, mert "a mosómacik éhesek" és "szeretik az almát".
Most 25 hónapos kisfiúnk már érti és tudja, hogy a körülöttünk lévő állatokról gondoskodni kell. Szól ha a saját kutyánknak nincs víz a táljában, szereti tudni miért nyervog a macskánk "Éhes? Anya! Enni kér a Karmos?" Minden állatot nyugodt mozdulatokkal, érdeklődve közelít meg. Megállapítja, hogy "Kakil a ló." és megannyi fogalmat használva mesél róluk " A kicsi ormányos kicsi. Nem nagy!"

Mottóként ajánlom a Hanság Kapuja Alapítvány oldaláról.:
"Az állat soha sem bírál, ítélkezik. Tapintatra, empátiára, alkalmazkodásra tanít és képes olyan sikerélményekhez juttatni az embert, amely erősíti annak önbizalmát."